Hétfő
Alvás nem sok. Próbáltam még megnézni a Nadal meccset, de nem volt erőm. Így, hogy kikapott, még talán jól is jártam, mert csak ideges lettem volna.
Reggeli edzés bicepsz. Kemény volt, de megoldottam. Nem mondom, hogy az elején túl sok energiám volt, de az is elveszett néhány perc alatt 🙂 A váltók megint gyilkosak voltak. Mérleg kettlebell-el, kitörés hátra kettlebell + másik kézben csiga 125kg-al a végére. A vége vádli + csípőtolás ferde padon (ugye ez az, ami simán sem nagyon megy..). Hazaértem, kajáltam, azt hittem mindjárt meghalok kb 🙂
Délután megint nem volt jó a hasam, kimaradt az úszás 😦
Kedd
Alvás nem sok és nem is túl jó. Elég rémeset álmodtam 😦
Reggeli edzés hát, volt minden nem is olyan vészes verzióban. Nem is értettem, hogy ma valami ajándék nap van vagy mi? Aztán a végén kiderült, hogy nincsenek csodák: 100 csípőtolás… Szép halál…
Délután megvolt a bringa, szerencsére most csak 55 perc, majd 35 perc futás. Elég jól ment mind a kettő, bár a bringán a magas pulzusos zónák nem úgy sikerültek, ahogy kellett volna.
Este egy kis levezető tánc 🙂
Ma kipróbálom a Melatonint. Ha esetleg ez lesz az utolsó bejegyzésem, akkor nem éltem túl 🙂 🙂 🙂
Szerda
Kicsit furi volt a Melatonin hatása. Mintha dolgozott volna bennem az egész. Viszont jól tudtam aludni 🙂 Szóval a lényeg az megvolt.
Ma nem volt semmi edzés, mert az úszás az elmaradt.
Este volt egy megbeszélésünk Gáborral, ahol is nem nagyon tudtunk közös nevezőre jutni a vasárnapi verseny tervvel. Én írtam egyet, Ő mondta, hogy ha már Ő az edző, akkor inkább jobb lenne, ha Ő csinálná. Szóval majd lesz egy edzésterv holnapra.
Csütörtök, Péntek, Szombat
Pihi
Nem is tudom, hogyan kezdjem. A verseny nem lett az igazi. Kezdem azzal, hogy a végeredmény megegyezik a Zúzmara eredményével, ami ahhoz képest, hogy itt szint volt, nem is lenne olyan rossz. Nem vagyok elkeseredve, bár többet vártam és több is benne volt talán. Az első 15 km még hat perces tempó alatt volt, utána viszont teljesen szétestem és már nagyon rég óta nem fordult elő velem, hogy bele kellett sétálnom a versenybe többször is. De kezdjük az elején.
Szokásos reggeli plusz az energia zselé megvolt, minden jónak tűnt.
Bringával mentem ki a szigetre, amit letettem a bringa parkolóban. Szuper kis kabátom és a hosszú bringás nadrágom teljesen jól megvédett szinte mindentől, de a kezem és lábam a cipőben azért kicsit átfagyott. A bringázás miatt rövid bemelítés és gimnasztika következett.
Elrajtolt a mezőny. Rögtön az elején volt egy emelkedő, ami felvitt az Árpád hídra. Már indulás után nem éreztem jól magam igazán, mivel nagy volt a tömeg és nem úgy haladtak, ahogy nekem komfortos lett volna. Ezzel egyébként nagyon sokáig így voltam. Nem tudtam a saját tempómat futni sem felfelé, sem a hídon, sem utána a pesti rakparton. Nem akartam nagyon kerülgetni az embereket, de néha kénytelen voltam és ilyenkor a hátulról jövő futókkal is meg kellett küzdenem.
Az első frissítés 3 km után sima volt, víz volt, nem is kellett semmi más. A TP szerint egy fél perc kiesés volt az egész. Folytatódott tovább a verseny, át a Margit hídon, ahol szintén tömeg volt, nagyon kevés hely volt, még nagyon sokan voltunk együtt. Ment tovább a verseny, egész jól éreztem magam. A tempó kellemesnek tűnt, az órám néha bejelzett, ha nagyon leesett a watt, akkor korrigáltam kicsit.
A második frissítés már necces volt. Szomjasnak éreztem magam és ittam is két pohár vizet és egy kis izotóniás italt is. Amikor megvoltam, akkor esett le, hogy ne toltam be a zselét, amit korrigálnom kellett és utána megint inni 😦 Elment több, mint másfél perc az egésszel. Ezután megint tömeg, de még jól éreztem magam. Majd megérezetem a zselét a hasamban és nem igazán volt komfortos az egész. De elég jól tartottam magam. Érzésre az egész lassúnak tűnt, de amikor megnéztem az időt és a távot, akkor láttam, hogy 10km-nél még jóval a hat perces átlag alatt vagyok. 11 km-nél már nem igazán volt jó sok minden. (az elemzésből kiderült, hogy erős volt az első 11 km). Elkezdtem lassulni, amit néha korrigáltam, de akkor még “versenyben voltam”.
A 15 km-t még hatos átlaggal hoztam, de utána végem lett. A következő frissítésnél már a fejemre is öntöttem a vizet 🙂 Aztán ami még nem fordult elő velem az első versenyem óta, bele kellett sétálnom. Ezután már a tempót is nehezen vettem fel, illetve amikor a vége felé az Árpád hídra kellett felfutni, úgy éreztem, hogy nem tudok rendesen levegőt venni. Már a számon sem. Megint bele kellett sétálni. Rémálom volt az egész. A végét megpróbáltam meghúzni, de nem volt már erő. 2:13:00 lett a vége és elég szarul is éreztem magam, amikor áthaladtam a célon…
Apropó levegő: én alapvetően orron át lélegzem hasba, amikor ez már kevés, akkor mehet szájon át, de nem annyira szeretem. Ez eddig mindig működött. Viszont ma már elég korán elszállt a légzésem, ami teljesen szokatlan volt. Ami viszont jó hír volt, hogy így is tudtam elég jól kontrollálni a levegővételt és nem ziháltam igazán (addig amíg tudtam levegőt venni ugye…)
Nem vagyok elkeserdve, legalább is a klasszikus értelemben. Sajnálom, hogy nem sikerült a terveknek megfelelően megfutni a távot. Kicsit úgy érzem, hogy cserben hagytam azokat az embereket, akik foglalkoznak velem és mindent megtesznek a felkészülésemért. Inkább ez van bennem és a júliusi versenyig mindent megteszek azért, hogy testileg és mentálisan is közel tökéletes állapotban legyek.
Utána az UB-s csapatom tagjaival és a barátaimmal voltam. Néhányan indultak 10 és 7 km-en, őket megvártuk és készült néhány közös kép. Jó kis délután volt.
Will I be Iron Man? 