Röviden
Majd 19 óra 24 perccel később:
(ha meglesz a célfotó, akkor az itt lesz 🙂 ), de addig is:
Ráérőknek részletesebben
Miért is akar valaki Ultrabalatont futni? Olvas róla? Mástól kap motivációt? Sokat iszol és jó ötletnek tűnik? Érdekes ez egyáltalán? Egyszer csak bekattan valami, nekiállunk és megcsináljuk! Így megy ez!
Egyszer csak nekem is bekattant! Írtam egy fb csoportba, ahol rögtön találtam is csapatot. Nem mondom, hogy nem rejtett ez veszélyeket magában (mármint teljesen ismeretlen emberekkel összezárni magam huszonpár órára, de akkor nem annyira gondolkodtam), de elképesztően szerencsésen sült el a dolog és bekerültem a tUrBó Csigák csapatába.
Nem ismertem senkit, nem tudtam semmit az UB-ről, de belevágtam! Annyi volt biztos, hogy lesz UB, lesz egy csapat és futunk egy kört! Hogy mi lett belőle? Egy szuper és nagyon fárasztó kaland egy elképesztően jó csapatban néhány tapasztalt és néhány tapasztalatlan, de nagyon motivált futóval.
2021 december elsején írtam a tagkeresős fb csoportba, ahol rögtön kaptam is egy megkeresést Fábián Katalintól, akivel már aznap este megbeszéltük a részleteket. Mivel fogalmam sem volt, hogy ez az egész mivel jár, így nulláról indultam és a végére lett némi fogalmam, hogy mi is vár rám. Akkor ez elég sok információnak tűnt, de most már tudom, hogy a némi fogalom a jó kifejezés, mert ezt át kell élni, leírni nem lehet teljesen. Én akkor már túl voltam két félmaratonon és biztos voltam benne, hogy meglepetés nem érhet, mert már “mindent láttam” 🙂 Na jó, az ember tanul, leginkább élete végéig. Ugye egy fél év is eltelt, mire megtanultam egyáltalán felöltözni futáshoz, de akkor éppen meglehetősen alkalmasnak éreztem magam ehhez az egészhez.
Néhány beszélgetés és hosszas szervezés után összejött a személyes találkozó a csapattal. Megismerkedtünk (amennyire lehet, szóval inkább a bemutatkoztunk a jó szó erre), kaptunk csapat pólót és vártuk az UB-t lelkesen, mindenki edzett az egyéb terveinek megfelelően, amiket egyébként meg is osztottunk egymással ez amúgy elég jól megalapozta a csapat kohéziót (meg nem is, de ezt hagyjuk).
Az első közös program a Vivicittá volt, ahol indultunk néhányan és megvártuk egymást és szurkoltunk a verseny alatt, utána pedig egy jót beszélgettünk a szigeten a fűben. Érezhető volt, hogy jó lesz ez!
Ha minden jól ment volna, akkor most egy romantikus amerikai film forgatókönyvét írnám inkább, de olyan azért nincs. A verseny előtt egy hónappal történt egy kis kavarás, ami miatt elveszítettünk két embert és egy sofört. Kata profizmusának köszönhetően (lehetett volna nagyobb is a baj) megoldódott minden és két új szuper futó és egy sofőr taggal erősödtünk.
Egy Fast Forward és el is érkeztünk a versenyhez. Összekészítettem mindent, ami szükséges (volt egy check listem hozzá) és vegyes érzelmekkel vártam az indulást.
Bepakoltam reggel és elindultam. Még energia italért beugrottam, de a GPS szerint simán odaérek 9-re a találkozóra. Aki már járt New York veszélyesebb környékein és már nincs veszélyérzete, annak javaslom, hogy hajtson végig mostanában az Árpád úton… Reggel is ez volt, de szerencsére megúsztam mindent (volt, hogy rezgett a léc, lehet ez mostanában a front miatt lehet…) és elértem a Nyugatiig, ahol megállt az élet. Persze, mikor máskor, mint amikor sietek… De odaértem (fél 10 volt a tervezett indulás, szóval még időben), bepakoltunk, megismerkedtem azokkal akikkel korábban még nem találkoztam (új tagok, az egyik bringás és a sofőrök nagy része). A szuper szervezésnek köszönhetően két buszunk és négy söfőrünk, illetve két bringásunk volt, hogy mindenki tudjon pihenni és megfelelő állapotban tudja végig csinálni a versenyt.
Leértünk, ebédeltünk, beöltöztünk csapat pólóba a rajthoz, felsétáltunk az Annagórához. Még ekkor sem éreztem, hogy mi is fog várni ránk, de lelkes voltam és tudtam, hogy annyira jó volt az előkészítés, hogy bármi is lesz meg fogjuk tudni oldani valahogy.
Zsolti barátom kint volt a cégével a versenyközpontban, szerencsére sikerült taliznunk és még az indulásról is tudott videót csinálni!
(ha majd lesz pro előfizetésem, akkor itt lesz a video)
Volt egy elkerülhetetlen (van olyan?, de ezt hagyjuk) és egy kellemes találkozás is. Dominik, aki a szobatársam volt tavaly egy Balatonmanes futós hétvégén a Falkának promótált helyen intézte a regisztrációkat, vele beszélgettem néhány szót. Ő is triatlonozik, szóval remélhetőleg versenyen is fogunk találkozni nemsokára indulóként!
Elindultunk. Bence indult elsőnek és már az eljén látszott, hogy úgy fut, mintha egy vérszomjas, villámgyors zombi csapat üldözné, ezért mi is begyorsultunk, hogy odaérjünk a váltó pontra. Ez a rohanás sokáig nem lett jobb… Váltás, rohanás a következő váltó pontra, váltás, … Nagyon jó volt csapatként együttműködni!
Zánka. Katát vártuk a váltásnál, beálltunk a parkolóba pont egy Suzuki stand elé. Nézem, nézem, hát nem a volt kollégáim promóztak ott éppen?
Első futásom délután Ábrahámhegy – Badacsony útvonalon. A térdem nem annyira bírja az emelkedőt, de nincs mit tenni mindenhol kell futni (ekkor még azt hittem, hogy ezzel vége az emelkedős mókának, de majd jön az éjszakai pofáraesés később). Zsóka volt a bringás kisérőm, nagyon jól tudtunk együttműködni, sima volt a dolog! A Varga pincészetbe felmenő utat megéreztem, de azért toltam neki rendesen. A pincészet tetjéről lépcsőkön kell lemenni a pincészetbe a hordókhoz, ami meglepett, de itt azért nincs idő meglepődni. Elkészült a nagyon áhított fénykép, ami majd egyszer, ha letölthető lesz nagyon jó érzések mellett (Balaton, bor, Badacsony, futás) itt lesz…
Futás közben bringáról:
A táv második része már ismerős volt, ezen futottam tavaly Balaton kerülés előtt, tudtam mire számíthatok. Ami viszont nagy meglepi volt, hogy a váltóponton a műsorvezető név szerint konferált be, jó ki show volt. Ha lesz pro előfizetésem, akkor majd itt lesz 🙂 Addig is a story Instagramról:
https://www.instagram.com/stories/highlights/17931038234316647/
A futás pedig:
Az élet ment tovább és futások is. A következő futás Balatonmáriafürdőnél kezdődött és viszonylag sima volt. Nem lett olyan erős, mint az előző, pedig sima sík volt az egész. Tiszta ufó futás volt az egész. Talán fura volt lámpával sötétben futni?
Itt már a verseny elég durva körülmények között zajlott. Nagyon sötét volt, sok volt az autó, volt dugó is az átengedések miatt, mert persze fáradtunk is rendesen… Volt egy kis idő pihenni, de persze ilyenkor azért normális alvásban nem lehet reménykedni. Az egyik váltóponton adtak kávét, az kicsit segített, meg persze fogyott az energia ital is rendesen.
Aztán jött az éjszakai műszak. Nem mintha számított volna, hogy előre nem néztem meg, hogy mi is lesz a záró szakaszom, de indulás előtt azért ránéztem és jött a meglepi… A szakasz második része a csodás magas partra vezető Balatonvilágosi kis emelkedőn vezetett fel. Ennek az alja 15%-os emelkedő, a teteje sokkal durvább. Az alsó részt futottam, a felsőt sétáltam (az álmoskönyvek azt írják, hogy ilyenkor ez a jó stratégia és nem belehalni az egészbe, hogy utána ne menjen egyáltalán a futás). Nos, az alsó rész is borzasztóan kivett belőlem, illetve az egész elég kalandosan kezdődött. Váltáskor nem volt meg Zoli, a bringás kisérőm. Mivel kabátott vett fel, ezért később ért a váltópontra és mikor Gábort váltottam, még nem volt sehol. Aztán később sem láttam. Itt volt egy szuper csillag együttállás, mégpedig, hogy neki azt mondták, hogy a csapat póló van rajtam, így ő egy zöld pólós embert keresett, én viszont egy fekete ruhás bringást, ami szintén nem működött, mert felvett egy kabátot, amiben nem ismertem meg. A szakasz első része az egymásra találással ment el, meg a kényelmetlen futással kulaccsal a kézben. Ez látszik is az időn (meg persze az emelkedő…)
Megvolt az utolsó szakasz, a vége felé eléggé az életemért küzdöttem, de sikerült gond nélkül lefutni és utána már fáradtan, de jó érzéssel sikerült eljutni a célig. Még az egyik váltóponton volt egy kis 2Unlimited party is 🙂
Ezután volt még néhány szakasz, de már éreztük a végét, pláne hogy a mi buszunkban ülőknek már csak a záró szakasz volt hátra. A fáradtság azért már beütött, hiába voltunk felöltözve, én fáztam úgy is. De reggel lett és a tervezett idő előtt több mint egy órával beértünk!
Életem első (de biztosan nem utolsó) Ultrabalatonja egy nagyon szuper társaság kiséretében véget ért. 😦
És teljes lett a hét 🙂
Will I be Iron Man? 